| Általános Iskola hírei |
A Szuhakállói Általános Iskolában 2004. június 19-én délelőtt 10 órakor kezdődött a hagyományos ballagás és a tanévzáró ünnepély.
A búcsúzú nyolcadikosok a következő gondolatokkal köszöntek el iskolájuktól:
„ ….Kedves emlékek, apró örömök százai jutnak eszünkbe, ha az eltelt évekre gondolunk. Mintha csak tegnap lett volna, amikor először beléptünk ebbe az épületbe. Csodálkozva, kicsit megszeppenve, anyukánk kezét szorítva. Sok- sok kérdés merült fel bennünk: Mi vár itt ránk ? Hogyan fog ránk nézni a tanító néni ? Mi lesz az első szava hozzánk ? Akkor még kisdiákok voltunk, teli kérdésekkel, kíváncsisággal. A félelemből aztán nyugodtság, boldogság, határozottság lett. A kezünk szinte észrevétlenül került át szüleink kezéből a tanító néni kezébe, aki négy éven keresztül nem engedte el azt. Megvigasztalt ha sírtunk, velünk nevetett ha örültünk. Segítőkészségét, kedvességét soha nem felejtjük, s ezúton is köszönjük.
A kisiskolásokból felsősök lettünk. Örömekkel, kudarcokkal, félelmekkel és magabiztossággal teli út állt előttünk, melynek végén - hála ennek az iskolának és tanárainknak - talán egy kicsit felnőttünk. Belül azonban mégiscsak ugyanazok a kisdiákok maradtunk akik 7 évesen megkezdték itt tanulmányaikat. Bizonyítja ezt az, hogy most is ugyanaz bizonytalanság, gyerekes félelem vesz rajtunk erőt, mint akkor, azon az első napon.
A 8 év alatt – tudjuk – sokszor nem a mintadiák megtestesítői voltunk: sok rendetlenkedés, hanyagság, némi nemtörődömség, lustaság írható a számlánkra. Ezek azonban soha nem a rosszindulat következményei, hanem a gyermeki viselkedés eredményei voltak, melyekért akkor is és most is bocsánatot kérünk.
Ám sohasem felejtettük el hogy ez az az iskola, melyben többségünk szülei, rokonsága is tanult, mely nekik és nekünk is alapot jelent a felnőtté váláshoz.
Tudjuk, hogy ide mindig visszatérhetünk, tanácsért, vígasztalásért, segítségért, itt azok az emberek várnak, akik szüleink után talán legjobban ismernek minket, a legtöbbet tudják rólunk.
Iskolánk és tanáraink, Tisztelendő bácsi nemcsak a tananyagot, a tudást próbálták számunkra átadni, hanem igyekeztek emberségre nevelni. Azt akarták, hogy a világ dolgaira fogékony, nyitott szemmel járó, az értékeket kereső, felismerő és tisztelő emberekké váljunk. Törekvéseik sikerének a zálogai mi magunk vagyunk, bízom benne, hogy nekik és magunknak is igazolni tudjuk, nem dolgoztak hiába!
Iskolánk egy kicsi falu, kicsi iskolája. Azonban rendezettségével, tisztaságával, felszereltségével hozzájárult ahhoz, hogy éveken keresztül otthon érezzük magunkat benne. Ebben nagy szerepet játszott a település önkormányzata, s azok a dolgozók akik két kezük munkájával tették széppé, barátságossá mindennapi környezetünket.
Engedjék meg, hogy mindezért köszönetet mondjak minden ballagó diák nevében. Tanárainknak, valamennyi jelenlévőnek sok sikert kívánunk a munkájukban és a magánéletükben.
Egy francia szerző szavaival búcsúzunk:
“Kérlek, hogy emlékezz úgy, ahogy én,
Barátod voltam, s te jó barát,
Szebb volt a szép, s több volt a fény,
Velünk volt boldog az egész világ.”
Ünnepi műsorunk forgatókönyve a következő volt:
A Szózat eléneklése után zene szólt, „ a CONQUEST OF Paradise” CD 1. számától folyamatosan, közben az osztályfőnökök kiosztották a bizonyítványokat.
[Vissza]